Kaszap István

A szerzetesi hivatásra készült Isten Szolgája, Kaszap István is, azonban meghalt, mielőtt még letehette volna fogadalmát Jézus Társaságában. A Gondviselés akaratából fiatal, tiszta életének ragyogó példájával, a szenvedés hősies vállalásával tett tanúságot Isten országáról.

1916. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született Székesfehérváron, egy mélyen vallásos családban. Édesapja Kaszap Lajos postai főellenőr, édesanyja Winkler Róza volt. Mindketten mélyen hívő keresztény életet éltek, 5 gyermeket nevelve. István 1925-ben járult első áldozáshoz, 1929-ben bérmálkozott. Pajkos gyermekkor után a 1926-ban a Ciszterci Rend helyi gimnáziumába került, ahol bámulatosan akaraterő jellemezte. Nem annyira képességeivel, mint inkább akaraterejével, vakációi alatt is tanulva küzdötte fel magát kitûnő tanulóvá. Remek sportoló is volt: 17 évesen a Székesfehérvári Tankerület ifjúsági tornászbajnoka lett. Buzgó cserkész volt, őrsvezetőként méltó példaképe volt őrsének. Alsós éveiben a rózsafüzér társulat, felsős korában a Mária-kongregáció tagja volt. Társai között igazi apostol. Példaképüknek tartották, egyenes jelleméért és nemes elveiért szerették és tisztelték.

Magas eszmények vonzották: pap, szerzetes akart lenni. Az isteni Gondviselés olvasmányai útján a Jézus Társaságába vezérelte. 1934 júliusától volt a rend novíciusa. Szerzetesi életét a zugligeti Manrézában hősies odaadással kezdte. Életszentségre törekedett, egész életét áthatotta a testvéri szeretet és mély alázatosság. Lángoló szeretet jellemezte. Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bûnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Jézus Szívének. Rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben a kortárs orvostudomány tehetetlennek bizonyult. Napra pontosan egy esztendővel azután hogy tornászbajnok lett, Fehérvárott életmentő mûtétet végeztek el rajta (1935. március 17.). A nehéz operációk, a fájó kezelések szenvedéseit hősies, Isten szeretetében izzó lélekkel viselte. A testi fájdalom mellett súlyos lelki megpróbáltatásokban is része volt. Ezek legfájóbbja az volt, hogy a jezsuita szerzetesrend – szokásokhoz híven – a beteg novíciustól 1935 novemberében megvált.

Erényei a szenvedésben bontakoztak ki teljes szépségükben, erejükben. Lelki végrendeletében mindenről lemondott a bûnösökért. A legsúlyosabb fájdalmak közt is naponta Te-Deumot mondott ihletett szavakkal kinyilvánította élete értelmét: "Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét".

Gyötrelmes szenvedéseit hősies halállal koronázta 1935. december 17-én. Halálos ágyán, felmetszett gégével szólni sem tudott, de élete utolsó perceiben felírta búcsúszavát: "Ne sírjatok, mennyei születésnap ez". A Székesfehérvári Szent György kórházban hunyt el, testét egy jezsuita páter, tanára és rektora, Hemm János vezetésével temették el a sóstói temetőben (onnan 1942-ben ünnepélyes szertartással helyezték át Prohászka templom mellé). Azóta is mind többen kérik bizalommal égi pártfogását és igen sok föltûnő imameghallgatást jelentettek közbenjárására.

Kaszap István halála után életszentségének híre nagyon hamar elterjedt. A székesfehérvári püspök kezdeményezésére megkezdődött a boldoggá- és szentté avatási eljárás, aminek egy része 1947-ig le is zajlott, a politikai helyzet alakulás miatt azonban félbeszakadt. Kaszap István tisztelete továbbra is élő maradt az egyházmegyében és azon túl is; a Prohászka templom mellett található sírját körülveszik a köszönő és hálaadó táblácskák. 1991-ben adódott lehetőség arra, hogy a kiegészítő egyházmegyei eljárásokat lefolytassák, melyek érvényességét a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja 1994. november 18-án kiadott határozatával elismerte.

Azóta is sok ezren kérik Kaszap István boldoggá avatását. A hívektől érkező levelek, az aláírásgyűjtések és az, hogy tisztelői között sok a fiatal bizonyítják, hogy Kaszap István emlékezete elevenen él, és hogy Isten jelenlétét halála után is hordozza közöttünk. A mai cserkészek is példát látnak életében: nyilvánvalóvá válik számukra, hogy egy olyan fiatal ember, aki egy lehetne közülük, aki ugyanazt tette mint ők - tanult, játszott és szeretett - hitétől megerősítve nem riadt vissza a szenvedéstől sem, és egyértelmű jele lehet Isten országának közöttünk. Kaszap István életén keresztül Isten a legfiatalabbakat is meghívja az imádkozók közösségébe.

XVI. Benedek pápa 2006. december 16-án, éppen Kaszap István mennyei születés napjának vigíliáján fogadta el azt a dekrétumot, amely elismeri, hogy Isten Szolgája hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. Ezt követően még egy közbenjárására történő csodás imameghallgatás kivizsgálására és elismerésére van szükség, hogy pápai döntés születhessen a boldoggá avatásáról. Születésének századik évfordulóján a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a nemzeti sírkerthez csatolta a sírját, mely odatemetése óta közismert zarándokhely.

Tiszteletreméltó Kaszap István égi születésnapja: 1935. december 17.

Imádkozzunk Kaszap István boldoggá avatásáért!