Pünkösd - a Szentlélek kiáradása

Pünkösd a Húsvét utáni 50. napon kezdődik és két napig tart. Mivel a Húsvét sem egy pontos dátum – vándorló ünnepnek nevezzük -, mindig máskor van az évben, ezért a Pünkösd is egy mobil ünnep, bár mindig vasárnapra és hétfőre esik – a Húsvét utáni 7. vasárnapra.

A pünkösd eredetileg zsidó ünnep: előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi mózesi törvényhozást ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon.

Nem csak a naptárban elfoglalt helyük kiszámolásában, de az ünnep lényegében is kapcsolódik a két ünnep egymáshoz. Ekkor történt, hogy „a Szentlélek tüzes nyelvei leszálltak az apostolokra”. De mit is jelent ez?

A Biblia azt írja, hogy ezen a napon Jézus lelke leszállt az égből Szentlélek formájában, és óriási szélvihar kíséretében kiáradt az apostolokra és megszentelte őket. A próféták ekkor kapták meg az isteni igazságot, amivel ezután képesek voltak minden embernek elmondani-prófétálni, mi is történt valójában Krisztussal.

A pünkösd ünnepének dátuma Európában legkorábban május 10-én, legkésőbb pedig június 16-án lehet. Május hónapot ezért a népnyelvben pünkösd havának is szokás nevezni.

Pünkösdi király

A magyar népszokások közül több is van, amely a pünkösdhöz köthető. Ezek közül talán a legismertebb a pünkösdi királyválasztás, amely a nyelvben is megragadt a „pünkösdi királyság” kifejezéssel. A szokás keretében a királyt a közösség tagjai a fiatal legények közül választják ki különböző versenyeken. Ez Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, amikor gyakoriak voltak az ügyességi próbák - karikába dobás, tuskócipelés -, lovas versenyek, küzdelmek.

Pünkösdi királyné

Nem csak a fiúknak jut az ünnepi szokásokból, a lányok is kiveszik részüket a szórakozásból. A királynéjáráskor általában négy kamasz lány közrefog egy ötödiket és énekelve körbeviszik az utcákon, később többen is csatlakoznak hozzájuk. A szokás legfőbb célja a termékenység elősegítése, és hogy a lányt férjhez adják. A végén a királynét a település főterén felemelik és körbetáncolják.

A csíksomlyói búcsú

Ha a mai embert a pünkösdről kérdeznek, első alkalommal általában a csíksomlyói búcsú ugrik be neki. Erre az ünnepi rendezvényre ezrek zarándokolnak Erdély havasokkal körülölelt tájára, és együtt töltenek el Csíksomlyó településen, a Mária Kegyhelyen különböző szertartásokkal. A katolikus hívek szombatra érkeztek meg a kegytemplomhoz, majd a pünkösdi mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, szinte a tömegturizmus célpontja. A csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát. A búcsúról többet is megtudhatsz ITT.

A Szentlélek

Az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg. Az Ószövetség beszélt az Isten lelkéről, de még nem személyes értelemben; Isten mindenhatóságának, teremtő erejének és természetfölötti hatásának megnyilatkozását értette rajta. A lélek 'szent' jelzőt kap, mert lényege szerint a Szt. Isten lelke, mint az Isten karja, valójában isteni lélek. A Szentlélek fejezi ki Isten kinyilatkoztató erejét. Tevékenysége személyes az Ószövetségben is, de róla nem kapunk olyan „képet”, mint az Atyáról és a Fiúról. Isten akkor is egészen szent és lélek, ha közel jön hozzánk az emberré lett Jézus Krisztusban. Az Újszövetség átvette a régi kifejezéseket is, de amellett a Szentlélek személyi mivolta is nyilvánvaló. Már Jézus keresztségénél együtt szerepel az Atyával és a Fiúval (Mk 1,1), hasonlóképpen a missziós küldetésnél ill. a keresztségi formulánál (Mt 28,19).

A Fiútól való megkülönböztetését arra vezették vissza, hogy más a személyes eredetük: a Fiú születik az Atyától, a Lélek származik, mégpedig a Fiú által, hiszen ő nemcsak az Atya lelke, hanem a Fiúé is (Róm 8,10; Gal 4,6). A Lélek származására vonatkozó további megállapítás volt az, hogy míg a Fiú az Atya értelme által születik, addig a szentlélek az akaratán keresztül: ő az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete, „mi-közössége”. Mivel az Atya őbenne szemléli végtelen tökéletességét, azért végtelen szeretettel tekint rá, amit a Fiú viszonoz, s ez a szeretet is annyira tökéletes és végtelen, hogy él mint isteni személy, mint szentlélek. Ennek ellenére mind a 3 személy belső viszonosságot fejez ki, s azért maga az isteni lényeg egysége megmarad. A Szentírás külön hangsúlyozza, hogy Isten szeretete a szentlélek révén árad ki (Róm 5,5).

Jobb megismeréséhez szimbólumok sokaságát hívja segítségül a Szentírás:

Élő víz: A víz szimbóluma a Szentlélek működését jelzi a keresztségben: miként világra születésünk magzati állapotát a víz tartja fenn, úgy a keresztvíz valóságosan jelzi, hogy isteni életre születésünket a Szentlélekben kapjuk ajándékba. Sőt, az "egy Lélekben (...) megkeresztelkedve", "mindannyiunkat egy Lélek itatott át" (1Kor 12,13).

Olaj: a kenet szentségi jele a bérmálásnak. A fölkenés eszköze. A Krisztus név (a héber "Messiás") Isten Lelkének "fölkentjét" jelenti. Jézust a Szentlélek tette "Krisztussá".

Tűz: a tűz a Szentlélek cselekedeteinek átalakító erejét szimbolizálja. Jézus mondja később: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon." (Lk 12,49) A Szentlélek "lángnyelvek alakjában" száll a tanítványokra pünkösd reggelén, és tölti el őket.

Felhő és a fényesség: rendszerint sötét vagy fényes felhőben nyilvánul meg az élő és szabadító Isten, kíméletesen eltakarva dicsőségének emberi érzékekkel befogadhatatlan hatalmasságát (pl. Mózesnek a Sinai-hegyen, Izrael népének a pusztai vándorlás alkalmával) Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben: a Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust foganja és világra szülje. A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön el a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, ("és a felhőből szózat hallatszott: 'Ez az én választott fiam, őt hallgassátok' (Lk 9,34--35).) Végül ugyanez a "felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján.

Pecsét: az olajhoz hasonló jelentésű szimbólum. Krisztus az, akit "az Atya Isten pecsételt meg" (Jn 6,26); és benne az Atya minket is megpecsétel. A pecsét a Szentlélek letörölhetetlen hatását jelzi.

Kéz: Jézus a kezét rájuk téve gyógyított betegeket és áldotta meg a gyermekeket. Az Apostolok Jézus nevében ugyanezt teszik. Sőt, a Szentlelket az Apostolok kézrátétellel adták át.

Ujj: Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket. A "Veni, Creator Spiritus" ("Jöjj, Szentlélek..." kezdetű) himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül.

Galamb: A vízözön végén a Noé által kibocsátott galamb a csőrében zöldellő olajággal tér vissza annak jeléül, hogy a föld ismét lakható. Amikor Krisztus kiemelkedik keresztségének vízéből, a Jordánból, a Szentlélek galamb formájában száll le rá. A Lélek a megkereszteltek megtisztított szívébe is leszáll, és ott megnyugszik.

Szél: “Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat” (ApCsel 2,2).

A keresztények erkölcsi életét a Szentlélek ajándékai támogatják, amelyekhez a „hozzáférési kódot” megkapjuk a szentség (keresztség, bérmálás) vételekor. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szentlélek indításait, az isteni sugallatokat.

A Szentlélek ajándékai

A természetfölötti erkölcsi életet támogató maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik a Szentlélek indításainak követésében. Iz 11,1 szerint a Messiáson rajta nyugszik az Isten lelke: a bölcsesség és értelem, tanács és erősség, tudomány, a jámborság és az Úr félelmének lelke. A hagyomány ezt úgy értelmezte, hogy Krisztus emberi alakjában mint az Egyház feje és Isten gyermekeinek mintaképe birtokolja mindezt, s mi az ő teljességéből merítünk (Jn 1,16). A trienti zsinat a megigazulás állapotát úgy magyarázta, mint a kegyelemnek és a Szentlélek ajándékainak tudatos befogadását. Általában úgy értelmezik, hogy ezen ajándékok által az ember alkalmassá válik a Szentlélek ösztönzésének befogadására, s ezáltal a misztikus test tagjai jobban hasonulnak a Főhöz. A teológia megkülönbözteti a Szentlélek ajándékait a kegyelem által belénk öntött erényektől. Az utóbbiak arra képesítenek, hogy az örök élet útját saját elhatározásunkból kövessük, a Szentlélek ajándékai viszont megadják a világos látást és a készséget.

Leggyakrabban 7 galambbal ábrázolták a 11. sz. végétől. Pünkösd-képeken 7 fénysugárként is láthatók.

Jótanács: nagyon fontos a számunkra, hiszen sokszor kell nagy horderejű döntéseket hoznunk életünk során – hivatásunk felől; kísértések idején; lelki vezetésből fakadó tanácsoknál; életünk prioritási rendjének megállapításakor. Ha kérjük, a Lélek jön segítségünkre a jótanács ajándékával, hogy a test, a világ okossága helyett a legjobb lelkiismeretünk szerint, hitben, az alapdöntésünkhöz hűen tudjunk okosak lenni és határozni.

Jámborság: nincs túl jó csengése, elsőre talán nekünk is egy békésen kérődző boci juthat eszünkbe, amely igen jámbor fajta… Holott a lélek mélyéből meg- és átélt hit; az igazi vallásosság, amely abban gyökerezik, hogy az ember rácsodálkozik Istenre, mennyire szereti őt, hogy gondoskodott róla mindig, és mély hódolattal közelít ehhez a titokhoz. A tudatosan Isten jelenlétében élő ember természetes létformája.

Istenfélelem: rossz a magyar kifejezés. Így ír erről a Szentírás: "aki az Urat féli, nem reszket." Ebben ugyanis nincsen semmi bénító rettegés, csak a tékozló fiú magába szállása és feléledő vágya, hogy atyjához térjen. Az a különbség, ami Ádámot megkülönbözteti a tékozló fiútól, Pétert Júdástól. Nem menekülésvágy, mert rosszat tettem, hanem vonzás, hogy a lelkemet nyomó terhet letegyem a szerető Atya kezébe. Mélyén ember és Isten jó ismerete van – tisztában vagyok azzal, hogy hibázhatok, de azzal ugyanúgy, hogy Istenhez mindig fordulhatok, ő mindig szeret, így ahogy vagyok és megbocsát, tiszta lappal indulhatok. „mert ha szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.”

Erősség: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam.” A Léleknek erről az ajándékáról sokat olvashatunk az ApCsel-ben, ennek révén tudtak az apostolok ellenállhatatlan erővel szólni Krisztusról, hogy egyszerre akár több ezren is megtértek és megkeresztelkedtek a szavukra. Ez az erő támogatta meg azokat, akik a vértanúságig hűek maradtak Jézushoz. Mindennapi kereszthordozásunkban ez az erősség van velünk. A mindennapi nehézségek, a kisebb-nagyobb önlegyőzést követelő, szeretetedet megpróbáló helyzetek szálkák, amelyek az én keresztemből valók – mondja az Úr. – Te összeroskadnál az én keresztem alatt, ezért szálkákká hasogattam, hogy minden napra csak egy kicsi jusson belőle. De ebben a szálkában benne van a Szentlélek éppen elégséges ereje is annak elhordozásához.

Tudomány: a létezésre rácsodálkozó értelmi tevékenység. Manapság ez sokakban elsorvad: Isten nélkül be lehet csavarni egy villanykörtét, be lehet vezetni a központi fűtést, nem kell éveket imádkozni, hogy a Holdba feljuthassunk, csak meg kell építeni egy jó űrhajót – ez sokakat abban erősít meg, hogy boldogulásunkhoz alkotó munka szükséges, Istennek nincs köze hozzá. De egy remekül berendezett életben is érezheti magát valaki nagyon magányosnak, érezheti az életét értelmetlennek, céltalannak. Akinek magasabb az ingerküszöbe, annak lehet, hogy egy infarktus, a halál közelségének megtapasztalása lesz az, aminek eredményeképp felteszi magának a kérdést: mi végre vagyok a világon? Van, akinek a természet szépségei, egy lehulló levél, egy naplemente hozza magával a kérdést: hová torkollik életem folyója, mi létezésem végső célja? A Szentlélekezzel az ajándékával az értelemnek azt a szerepét erősíti fel, amellyel a létezésre csodálkozik rá. Önmaga fölé emeli – már nem önmagát keresi. Életének eseményeit az Istennel való kapcsolatában, a mögöttük megbúvó Isteni szeretet fényében szemléli és ítéli meg. Ez a szentek tudománya.

Értelem: a tudomány ajándékának tárgya a teremtett világ, az értelemé a kinyilatkoztatás világa. Amire a keresztény hit irányul, az nem vélekedést, vagy bizonytalanságot fejez ki, hanem a forrásra utal: Isten szólt. Isten belső világának és titkának az emberi értelemmel föl nem fogható tartományaiba való bejárás ajándéka az értelemé. Jézus a saját lelkéből adott nekünk, hogy megismerjük őt.

Bölcsesség: ez a jolly joker – voltaképpen a többi ajándékot is magában foglalja, alle zusammen. Szent Bernát azt mondta, ez az isteni dolgok ízes ismerete. A bölcsesség ajándéka képessé tesz arra, hogy az egyszer már megtapasztalt isteni édesség ízével egész földi életünkre jóllakjunk. Ha már egyszer megtapasztaltuk Isten szeretetének édességét itt a földön, és ennek emlékét újra- és újra fel tudjuk idézni magunkban, az megingathatatlanná teszi a hitünket, teljessé a szeretetünket.

A Szentlélek gyümölcsei

Tökéletességek, amelyeket a Szentlélek formál ki bennünk mint az örök dicsőség zsengéit. Az Egyház hagyománya tizenkettőt sorol föl: „szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság”.

Istennek Szentlelke ma is éppen olyan élő közöttünk, mint kétezer évvel ezelőtt. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e a Lélek működését, engedjük-e, hogy növekedjék és érjék bennünk, hogy nem állítunk- e akadályokat az útjába.

Az ajándék mindenkinek szól, és felelősséggel jár. “A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1 Kor 12,7).

Az erény

Olyan magatartásban mutatkozik meg, amikor az embernek módja és hajlama van a bűnre, de mégsem vétkezik. Az erényes ember az extremitások között általában az arany középutat választja (pl. nem igénytelen és nem akar dúsgazdaggá válni).

Az erények azonosítása Platón nevéhez fűződik, aki az Állam című és további műveiben a jó és rossz ideája közötti különbségeket az emberi választható magatartások közötti különbségek szintjére vetítette le. Platón szerint az erények azáltal fejlődnek ki, hogy az embernek megszokásává válik a jócselekedet. Szerinte nem azért cselekszik valaki egy adott helyzetben jót, mert erényes, hanem azért erényes valaki, mert folyamatosan, megszokásként jót cselekszik minden helyzetben. Ez Platón szerint a léleknek a legfőbb jó, és meglátása szerint nem is lehet valaki igazán boldog, és egészséges lelkületű, ha nem az erényeket táplálja élete során.

Platón négy sarkalatos erényt definiált, ezek az erkölcsi erények:

• Igazságosság;

• Mértékletesség;

• Bátorság;

• Bölcsesség.

Platón és több más filozófus szerint a bátorság a legfőbb erény, mert ez teszi lehetővé a többi erény tanúsítását, amikor azokra szükség van.

A teológiai erények (isteni erények) közé tartozik például:

• Hit;

• Remény;

• Szeretet.

Számos további osztályozás megadható más erények meghatározásához is. Platón tanítványa, Arisztotelész például értelmi és etikai erényeket különböztetett meg (részletesen lásd: Arisztotelész etikája, Nikomakhoszi Etika). Arisztotelész szerint az erények gyakorlással megszerezhető készségek, tetteink belőlük fakadnak. Segítségükkel az ember uralkodhat szenvedélyein és ösztönein, alárendelheti őket az arany középútnak, amelyet az értelem diktál, és így elérheti a boldogságot.

Aquinói Szent Tamás szerint (Summa Theologiae) a boldogsághoz vezető utat jelenti az erényes élet, amely a jó tudatos és vállalt cselekvése. Szerinte a boldogság keresése és az erényes élet között szerves összefüggés van: az ember úgy tud közelíteni legjobban a végső cél felé, ha megtanulja, az erényes cselekvésben, szabadon és következetesen tenni a jót. Az erények alkalmassá tesznek minket arra, hogy tartósan helyes cselekedeteket vigyünk véghez.

Hogyan tudom felismerni és használni, növelni a Szentlélektől, vagyis Istentől kapott ajándékokat? Mik ennek a lépései?

Fogadjam el életemet, mint Istentől kapott ajándékot, a korlátaimmal együtt.

Éljek a szeretet főparancsának szellemében, ami azt is jelenti, hogy magamat is szeretem.

Ismerjem fel talentumaimat és kamatoztassam, fejlesszem azokat.

Higgyem el, hogy a Szentlélek temploma vagyok, Krisztus él bennem is.

Tudatosítsam, hogy mi életem értelme és célja.

Ismerjem fel feladataimat, küldetésemet és felelősségemet.

Tudjak csendben maradni és figyelni a bennem megszólaló Hangra.

Ne restelljem a csendben, az imádságban keresni az Úr akaratát, s ehhez a Szentlélek segítségét kérni – ld. Salamon: "Téged hallgató szívet adj nekem."

Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/, https://www.koloknet.hu/, hu.wikipedia.org/wiki/