Keresztutak

A szeretet keresztútja (Maria Berchmans nyomán)

A szeretet mindig megegyezik az Atya akaratával.
A szeretetnek semmilyen áldozat nem elfogadhatatlan.
A szeretet legyőz minden nehézséget.
A szeretet módot talál arra, hogy örömet szerezzen.
A szeretet sohasem fél senki emberfiától.
A szeretet a kis szolgálatot is királyi ajándékkal viszonozza.
A szeretet nem ismeri a méltatlankodást.
A szeretet vigasztalni is tud a szenvedésben.
A szeretet minden fájdalommal csak gazdagabbá válik.
A szeretet mindenét odaadja.
A szeretet csöndben marad, ha szendvednie kell.
A szeretet erősebb, mint a halál.
A szeretet akkor is hisz és remél, ha mindenki elcsüggedt már.
A szeretet csak azért hal meg, hogy feltámadjon újabb szeretetre.

Fiatalok keresztútja - Jézussal a Golgotára (Tiboldi Ákos)

I. Jézust halálra ítélik

Az életem keresztút, és a Jézus által végigjárt keresztút az én utam is. A keresztény embert, minél aktívabban éli meg a hitét, annál jobban ítéli el a nem hívő környezete. Sokszor mutogatnak ujjal rá, megvetik, szentfazéknak tarják. Én is átéltem, és átélem az nap mind nap. “Ti keresztények…” Ti katolikusok…”

Az első keresztem, amit Jézus mellett viszek az úton, az ítélkezés keresztje. El kell viselnem, hogy elítélnek a körülöttem élők, azok is akiket a “barátaimnak” tekintek. Jézus viselkedése Pilátus előtt minta számomra. Két dolgot mutat meg. Az első: tanuljak meg várni akkor, ha igazságtalanul ítélnek el; nyugtalanság nélkül Istenre bízni az életem. A második: Az életben egyedül Jézus az, akire mindig számíthatok, aki nem ítél el, aki kitart mellettem. Ő ott jön velem az úton. Ő is cipeli a keresztjét, ami valójában sokkal nehezebb, mint az enyém, hiszen annak súlyát az én bűneim mellett az egész világ bűnei teszik végtelenül naggyá. És Jézus mégis tovább lépdel mellettem a kereszttel…

II. Jézus vállára veszi a keresztet

Ez az állomás arra tanít, hogy képes legyek elfogadni a “keresztemet”, amit az életre kaptam. Tehát a feladataimat, a kellemetlenségeket, a betegségeket, a rosszakarókat, vagy olykor a kissé nehézkes szülőket. Jézus töviskoszorúval a fején, meggyalálzva és félholtra verve is vállára vette a keresztet, mert ebben a súlyos gerendában rejlik az én megmentésem. Értem veszi fel a keresztet, értem vállalja a szenvedésének minden percét.

Hogy van az, kérdezem magamtól, hogy nekem azt a piciny kis “keresztemet”, amit minden reggel a vállamra kell vennem, sokszor olyan nehezen akaródzik magamhoz szorítani?

Egy történet: Volt egy ember, aki a többi emberrel együtt cipelte a keresztjét, és így mendegéltek a mennyország felé. De mivel úgy érezte, hogy a kereszt túl nehéz neki, arra kérte az Istent, adjon helyette egy kisebbet, mert azzal könnyebben boldogulna. Az Isten meg is adta neki, amit kért. Mentek tovább, teltek az évek, majd megpillantották a mennyország kapuját. Előtte viszont egy nagy szakadék tátongott. Emberünk látta, hogy a többiek keresztbe fektetik keresztjüket a szakadékon, átmennek rajta és besétálnak a paradicsomba. Ő került sorra, lefektette a keresztfát, igen ám, de túl rövid volt, nem érte át a szakadékot, ezért ő sem mehetett át a túloldalra.

Hiszem, hogy az életem keresztje, személyesen rám van szabva. Döntenem kell, hogy a vállamra veszem, és ezzel teljesen Jézus követője leszek. Hiszen Jézus még most is ott lépdel mellettem a kereszttel…

III. Jézus először esik el a kereszttel

A bűn a jókat és a rosszakat egyaránt a porba rántja. Ha végiggondolod a napod, az elmúlt hetedet, látod, mennyire könnyű nap mind nap elbukni. Ez nem szégyen. Kellemetlen ugyan újra és újra a visszatérő bűneink áldozatává válni, de ha nem esünk el, nem értjük meg igazán, milyen volt Jézusnak a kereszt súlya alatt a porban feküdni, miközben mindenki kigúnyolta. Vannak, akik csalódnak ilyenkor benned, úgy, ahogy Jézusban is csalódtak. Ha ezt megérzed és megérted, akkor ott a földön fekve fogsz találkozni Jézussal. Együtt keltek fel, és indultok el újra. Fontos, hogy megértsd, a bűn és az igazságtalanság fölötti harcban nem vagy egyedül! Hiszen Jézus még most is, ilyenkor is, ott lépdel melletted a kereszttel…

IV. Jézus találkozik édesanyjával

Elszomorítani azokat, akiket igazán szeretnek - ez elkerülhetetlen. Szembenézni azzal az emberrel, aki a fogantatásod pillanatától kezdve szeret, és mindvégig szeretni fog, és látni szemében a fájdalom könnyeit. Mindenki kinevet, már elestél a kereszted súlya alatt is. Ott vagy lent a mélyben, ahonnan úgy tűnik, nincs visszaút, és még annak is szenvedést okozol, akit szeretsz.

Mária, Jézus édesanyja, a mi égi édesanyánk is. Ő az, aki velünk szenved, értünk sír és az is, aki soha nem hagy el, hiszen ő a szomorúak vigasztalója, akit az elesett, szenvedő emberek simogató anyjává rendelt az Isten.

V. Cirenei Simon segít Jézusnak!

Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.(Mt 15,21)

Ez a kereszt, számomra két üzenetet rejt magában: Cirenei Simon volt az első, aki Jézus után valóban, tudatosan vette fel a keresztet. És annak ellenére, hogy ez Jézus keresztje volt, kényszeríteni kellett rá. Felvenni a saját keresztemet sokkal nehezebb, hiszen sokszor nem látom az értelmét, átkozódva, szitkozódva cipelem. Ilyenkor a kereszt rettenetes teher. Viszont nincs mentség, valahogy el kell viselni, Jézus is végigcipelte a keresztet. És az Ő keresztje volt a legnehezebb.

Ez az állomás arra figyelmeztet, hogy én is odaállhatok mögé az én kis keresztemmel, és Ő vezet engem. A második üzenet: engedd, hogy mások segítsenek neked. Ha megnyitod a szívedet, akkor Jézus tölti azt el, nem leszel egyedül. Ő is megengedte azt, hogy Simon vigye a keresztjét, pedig mindenható volt. Számomra fontos ez a kereszt, mert azt mondja nekem, hogy néha le kell vetkőznöm a büszkeségemet, el kell fogadnom a jóakaró segítséget. Mások segítségének elfogadása is kereszt! Ezt is hordoznom kell… Jézussal együtt!

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Ajándékot elfogadni viszonzás nélkül - ez is kereszt. Meg kell tanulnom megengedni, hogy az emberek jót tegyenek velem, és elfogadni, hogy nem mindig tudom viszonozni azt. Adós maradni? Ezt nem kívánhatom magamnak! De Jézus is ezt tette. Valóban? Viszonzás helyett meg kell tanulnom önmagamat adni. Az időmet, a figyelmemet, az őszinte szeretetemet. Ez sokkal nehezebb, hiszen nem lehet bemenni a boltba és megvenni. Másrészt meg kell tanulnom viszonzást nem várva adni. Az Atya sem vár viszonzást azért, amit ajándékoz. Ha megtanulok adni anélkül, hogy várjak érte valamit, akkor kezd el Jézus arca tükröződni a lelkemben úgy, mint Veronika kendőjén. Talán ez a legnehezebb kereszt…

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Újra elesni. Jézus második esése a kereszttel a test gyengesége volt. Az én második esésem a lélek gyengesége. Amikor másodszor esem el a kereszttel, akkor már a környezetem nem gúnyol, hanem egyszerűen csalódott lesz. Ilyenkor minden esélyem megvan arra, hogy a bűn mocsarába ragadjak. Jézus felállt. A lélek ereje segítette fel újra, és ezzel megmutatta nekem, hogy ez az erő még innen is felsegít. Magyarázkodás nélkül be kell látnom bűnösségem, el kell fogadnom, hogy újra és újra el fogok esni, de fel kell állnom. Mert ha ilyenkor Jézusba kapaszkodom, akkor valóban megtalálom Őt. Innen felállni nagyon nehéz, teljesen Jézusra kell bíznom magam, de ő segíteni fog, hiszen még mindig ott lépdel mellettem a kereszttel…

VIII. Jézus a siránkozó asszonyokkal találkozik

Másokat vigasztalni akkor, amikor a legnagyobb fájdalmak között vagyok. Vannak halálos betegek, akik a kórházban vigasztalják a látogatókat. Soha nem értettem, honnan van ereje ehhez valakinek. Illetve lenne-e nekem erőm túlnőni a saját nyavalyámon, az önsajnálatomon, és őszinte, segítő figyelemmel és szeretettel fordulni azok felé, akik valóban bajban vannak? Jézus is azt mondja az őt sirató asszonyoknak: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok“(Lk 23, 28)

Van ennek a keresztnek egy másik üzenete is: megtanít magam fölött könnyezni. Nem sajnálkozni,nem nyavalyogni, hanem tiszta őszinteséggel a bűneim miatt sírni. Az őszinte bűnbánat az, mely Jézushoz vezet, hiszen ezek a könnyek mossák tisztára a lelkemet.

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt

Újra elesni, és mindent elveszíteni! Most már nincs senki, aki bízna bennem. Az emberek, a barátaim, a szeretteim is leírtak, és a magam erejében sem bízom. Nem hiszem el, hogy még innen is fel lehet állni. Hiszen ott voltam a cél előtt! Már kétszer felálltam, újrakezdtem!

Nem igaz, hogy újra és újra megtörténik!

Ilyenkor csak Jézus marad velem. Most kell megszólítanom! Most kell hívnom és kérni, hogy segítsen engem, aki mindent elvesztett, akit mindenki elhagyott. Erő és hihetetlen bizalom kell ahhoz, hogy elfogadjam, csak Ő az, aki rajtam segíteni tud, aki felhúz engem, ha a keresztjébe kapaszkodok, hiszen Ő is felállt harmadszor is a kereszttel.

X. Jézust megfosztják ruháitól

A bűn lemezteleníti a lelket. Magányossá és védtelenné tesz. Kifoszt és megszégyenít. Jézus azért vállalta ezt a megalázott állapotot, mert tudta, hogy ha a testemet nem is, de a bűn által a lelkemet fogja lemezteleníteni a világ. Ha Jézust követem, csak akkor tud a világ beszennyezni, ha én ezt engedem, hiszen az Ő megalázottsága véd meg engem a szennytől.

Kereszt ez a mindennapokban: a szemérmesség, a szégyenérzet, az ártatlanság utáni vágy keresztje, egy a bűntől, a paráznaságtól átszőtt világban. Ez alatt a kereszt alatt is elesek, sokszor nap mind nap. Ilyenkor kell megengednem az Atyának, hogy új ruhát adjon nekem, és tökéletes ártatlanságba öltöztessen fel.

XI. Jézust keresztre feszítik

Jézus a keresztjét haláláig hordozta. Jel az számomra, hiszen vannak keresztek, melyeket egész életemen át kell cipelnem. Csak akkor érhetek célba, ha engedem majd, hogy ezekre a keresztekre legyek felfeszítve a végső napon. Enélkül nincs esélyem találkozni Jézussal, nincs reményem az örök életre. A kereszthalál által való szabadulás így kap teljes értelmet az életemben is. Hiszen Jézus megmutatta, hogy a világi élet vége az örök élet kezdete. Ehhez a véghez viszont kellenek a keresztek.

XII. Jézus meghal a kereszten

Meghalt a kereszten mint egy ember, a testi mivoltában. Meghal a test és ezzel együtt minden, ami bűnös, ami rossz. Kapaszkodom az életbe, nem akarom elfogadni a halált. De nem is akarok örökké élni, hiszen minden nap felkelni és ugyanazt a munkát végezni örökké, ezt nem kívánhatom magamnak. A halált az Isten gyógyszerként adta, mondta az első évezredben egy egyházatya. Jézus be is mutatja: meghal, és átadja lelkét az Atyának: „A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte lelkét.“(Lk 23,46)

A halál megszabadít az élettől, a keresztektől és megadja a lehetőséget a teljes, örök életre. Nemcsak a nagy végső halálra gondolok ilyenkor, hanem a bennem élő bűnös ember halálára is. Meg kell halnia lelkemben a bűnnek, hogy az Élet örök legyen.

XIII. Jézust leveszik a keresztről

Úgy tűnik nincs hatalmas győzelem. Senki nem rohan Krisztus halálhírével, a megváltás hírével. Leveszik a keresztről, még aznap eltemetik, nagy követ gördítenek a sírja elé. Az emberré lett Isten elvégezte a küldetését, de úgy tűnik, keresztjének nincs azonnali hatása. Azokkal a keresztekkel, amiket mi hordunk, szintén így lesz. Nincs azonnal eredménye mindannak a szenvedésnek és fáradtságnak, amit keresztjeink jelentettek. A siker nem azonnal jön, mert az új világ számára kell vetni. Halálunk után leveszi vállunkról a keresztet az Isten. Az örök élet, keresztek nélküli élet lesz. Ezt elfogadni is kereszt: azért munkálkodni, azért fáradozni, szenvedni, vetni, hogy mások arassanak, az életemet teljesen odaadni. Ezt elfogadni kegyelem. Ekkor jön majd el a teljes egység az Istennel, ekkor jön el a Feltámadás.

XIV. Jézust a sírba teszik

Jézus meghalt, hogy feltámadjon. Alászállt a poklokra, hogy onnan, az enyészetből kiragadja az embert. „Spe salvi facti sumus“ – Mert megváltásunk még reménybeli (Róm 8,24)

A halál után jön a feltámadás. Remény Jézus halála akkor, ha engedem, hogy a bennem lévő bűn meghalljon és helyet kapjon lelkemben a feltámadt Krisztus. Az örök élet reménye Jézus halála óta ott lebeg minden sír felett az égre magasodó keresztben. Az a remény viszont akkor teljesedik be igazán, ha hitem „performatívvá“, újjá formálóvá válik, és nem akkor, ha Jézus halála és feltámadása csak információ marad számomra.

Azért imádkozom, hogy dönteni tudjak a kereszt mellett. Hogy ne a rohanó világ, hanem a Kereszt üzenetét halljam meg, és a feltámadás reménye segítsen hordozni a keresztet.

Hiszen Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Keresztút gyűjtemény

További keresztutak közül válogathatsz a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár gyűjteményében.

Mária keresztútja (Richard G. Furey C.Ss.R)

Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel… és feltámadással? Évszázados katolikus hagyomány a keresztúti elmélkedés, hogy életformánkká váljon. Mária, Jézus édesanyja járta az első keresztutat. Ez a keresztút Mária keresztútja, a stációkat az ő nézőpontjából próbálja visszaadni. Mária szemén keresztül látjuk Jézust, ahogy közeledik a Kálvária felé. Azután saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni útját. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta és felebarátaink iránt. „Imádunk, Krisztus, és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust

Péntek kora reggel láttam fiamat. Akkor láttam először azóta, mióta elfogták. Sebzett, vérző testének látványa mint fájdalom tőre merült szívembe és elindította könnyeimet. És akkor Pilátus bírói székéből megkérdezte a tömeget, hogy miért akarják fiamat halálra ítélni. Körülöttem mindenki azt kiabálta: „Feszítsd meg!” Könyörögni akartam nekik, hogy ne tegyék, de tudtam, hogy ennek így kell történnie. Álltam mozdulatlan és sírtam magamban.

Úr Jézus, nehéz elképzelnem is azt a kínt, amit édesanyád érzett elítélésedkor. De mit gondolok ma, amikor haragszom valakire? „Feszítsd meg!” És amikor megszólok másokat? „Feszítsd meg!” Nem indítja-e meg ez is a gyötrelem könnyeit édesanyád és a te szemedben? Bocsáss meg nekem, Jézusom.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet

Összeszedve maradék erőmet, a tömeggel a tér bejáratához mentem. Egy kapu vágódott ki és a fiam vánszorgott át rajta. Háta mögött őrök mentek. Két ember nehéz fakeresztet vonszolt oda, és fiam vállára rakták, azután lökdösve megindították őt az úton. Fájdalmam elviselhetetlenné vált. El akartam venni keresztjét és magam vinni. De tudtam, hogy ennek így kell történnie. Szótlanul mentem tovább.

Úr Jézus, kérlek, bocsáss meg meg nekem, amikor még én is növeltem kereszted súlyát azzal, hogy

közömbös voltam felebarátom fájdalmával és magányával szemben. Bocsáss meg nekem, amikor másokról pletykáltam, meg amikor szándékosan elkerültem azokat, akik közeledni próbáltak hozzám. Segíts, hogy hasonló legyek Máriához mások keresztjének könnyítésében.

III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt

Közelről követtem fiamat, ahogy a Kálvária felé vánszorgott. Semmi sem lehetett volna fájdalmasabb számomra, mint látni őt így szenvedni. Láttam, ahogy a kereszt fája belevésődött a vállába. A szívem majd megszakadt, amikor arccal a földre esett és a súlyos kereszt a hátára zuhant. Azt hittem, hogy a fiam meghalt. Egész testemben remegtem. Aztán az őr belerúgott, ő lassan felemelkedett, és vonszolta tovább keresztjét, de a katonák továbbra is ostorozták. Saját testemmel akartam védelmezni, de tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Követtem őt és sírtam magamban.

Uram, hányszor láttalak elesni, de Máriával ellentétben magadra hagytalak. Hányszor láttam embereket hibázni, és csak nevettem rajtuk. Hányszor lettem dühös, indulatos csak azért, mert valaki nem úgy cselekedett, ahogy én akartam! Mária veled volt és támogatott téged egész szenvedéssel teli utadon. Segíts, hogy én is így támogassak másokat. Uram, irgalmazz nekem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával

Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az enyémben a gyötrelem, az övében a fájdalom és zavarodottság könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: „Bátorság! Ennek így kell történnie.” És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.

Úr Jézus, bocsáss meg, amikor tekintetünk oly sokszor találkozott, és én elfordultam tőled. Bocsáss meg, hogy amikor nem az én számíze szerint mentek a dolgok, éreztettem mindenkivel. Bocsáss meg, amikor apró kellemetlenségek megállítottak vagy elkedvetlenítettek, és nem hallottam meg hívásodat. Igen, Uram, tekintetünk sokszor találkozott már, de eredmény nélkül.

V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak

Fiam arcán teljes tehetetlenséget láttam, ahogy próbálta vinni iszonyú terhét. Roskadozott a kereszt alatt. Minden fájdalmát éreztem a saját szívemben, és azt akartam, hogy mielőbb fejeződjön be a szenvedése. Ekkor mozgolódás támadt Jézus körül. A katonák egy tiltakozó embert vezettek elő a tömegből és kényszerítették, hogy vigye a kereszt végét, hogy könnyítsen fiam terhén. Az ember nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de én már tudtam, és csendben követtem őket.

Úr Jézus, sokszor megtagadtam tőled segítségemet. Szavaidban kételkedő, önző személy voltam. Ne hagyd, hogy olyan legyek, mint Simon, hanem olyan, mint édesanyád, Mária, aki mindig engedelmesen és csöndesen követett téged.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

Jézus közelében maradtam, és láttam, hogy egy asszony félrelökte az őrt, levette kendőjét és megtörölte fiam verejtékező, vérző arcát. Az őr azonnal visszarántotta. Az asszony tekintetével kérdezte: „Miért nem enyhíthetem szenvedését?” Én már tudtam, miért, és csöndben, hittel mentem tovább.

Uram, az az asszony mindenét odaadta neked, hogy segítsen. Én viszont többet akarok kapni, mint adni. Nap mint nap hány alkalmam lenne adni neked másokon keresztül, de én nem teszem. Megváltóm, ne hagyd a miért-et kérdeznem megint, hanem segíts, hogy mindenemet neked adjam.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt

Fiam megint elesett és belém hasított a fájdalom arra gondolva, hogy meghalhat. Oda akartam menni hozzá, de a katona nem engedett. Jézus valahogy felállt és lassan megindult újra. Nagy gyötrelem volt látni, ahogy fiam elesett, aztán felállt és tovább vánszorgott. De mivel tudtam, hogy ennek így kell történnie, szótlanul mentem tovább.

Uram, mindenki közül Mária volt a leghűségesebb követőd. Sosem bizonytalanodott el, még irdatlan fájdalma közepette sem. Bűneim miatt sokszor elfordultam tőled és elhagytalak, sőt másokat is eltérítettem tőled. Bocsánatodért könyörgöm, Uram.

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait

Pár lépésre voltam Jézustól, amikor megállt az asszonyok előtt, akik sajnálták és siratták. Mondta nekik, hogy ne ejtsenek érte könnyeket. Amikor lett volna alkalmuk Messiásként elfogadni őt, mint sokan mások, elvetették őt. Azt mondta, hogy inkább magukért sírjanak, azok a könnyek majd meghozzák megtérésüket. Az asszonyok nem látták az összefüggést Jézus halála és beszéde között. Én igen, és ahogy ment tovább, csendben követtem őt.

Megváltóm, hányszor tettem már én is ugyanazt, amit ezek az asszonyok: észrevettem mások hibáit és sajnálkoztam rajtuk, a magaméit pedig milyen kevésszer vettem észre és kértem értük a bocsánatodat. Uram, te ezeknek az asszonyoknak a példáján keresztül tanítottál engem. Bocsáss meg nekem vakságomért!

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt

Jézus harmadik eleste még nagyobb gyötrelem volt számomra. Nemcsak mert sziklás földre esett, hanem mert már majdnem elérte a dombtetőt, ahol keresztre feszítés várta. A katonák kiabáltak, durván bántak vele, az utolsó métereken szinte vonszolták már. Szívem elszorult, amikor elképzeltem, hogy mi fog ezután történni Jézussal. De tudtam, hogy ennek így kell lennie és kapaszkodtam felfelé a dombon, csöndben követve őt.

Szerető Jézusom, tudom, hányszor próbáltam segíteni másokon és hányszor visszakoztam, amikor kényelmetlenné vagy fáradságossá vált a segítés. Ürügyeket találtam ki a magam mentségére. Add, Uram, hogy édesanyádhoz, Máriához váljak hasonlóvá, és sose húzzam vissza segítő kezemet, amikor másoknak szüksége van rám.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Mikor fiam végre megszabadult a kereszt súlyától, azt gondoltam, hogy egy kicsit megpihenhet. De az őrök tépni kezdték ruháját vérfedte testéről. Fiamat ilyen fájdalomban látni elviselhetetlen volt. Mégis – mivel tudtam, hogy ennek így kellett történnie –, csak álltam ott és csöndben sírtam.

Uram, én is téptem le ruhádat, az én saját módszeremmel. Felelőtlen beszédemmel mások nevét beszennyeztem és előítéletemmel megfosztottam másokat emberi méltóságuktól. Jézusom, oly sok módon bántottalak téged másoknak okozott fájdalmakkal. Segíts meg, hogy embertársaimban téged láthassalak.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik

Jézust a keresztre vetették és ő szinte önkéntesen odanyújtotta magát, hogy odaszegezzék. Éreztem szívemben a fájdalmat, amikor kezét és lábát átszaggatta a szög. Aztán felállították a keresztet. Íme, ott volt az én szeretett fiam megvetve, földi életet utolsó, kínszenvedéses pillanataiban. De tudtam, hogy ennek be kell következnie, és csak álltam ott és magamban imádkoztam.

Uram, mily fájdalmat viseltél el értem. És mily szenvedésen ment édesanyád keresztül, mikor egyetlen fia végtelen szeretetéből érettünk meghalt. Mégis mindketten azonnal megbocsátanak, ahogy megbánjuk bűneinket. Segíts, Uram, hogy elforduljak bűneimtől.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán

Van-e nagyobb fájdalom egy anya számára, mint saját fia halálát látnia?!

Én, aki világra hoztam és felneveltem a világ Megváltóját, tehetetlenül álltam keresztje tövében, mikor feje lehanyatlott és meghalt! Fiam földi kínja bevégeztetett, de az enyém most érte el tetőfokát. Igen, ennek így kellett történnie, és én ezt elfogadtam – álltam ott és hangtalan gyászoltam őt.

Jézusom, kegyelmezz nekem azokért a rosszakért, amelyeket bűneim okoztak neked és embertársaimnak. Köszönöm szereteted e nagy tettét. Azt mondtad, hogy az igazi szeretet életünk feláldozása barátainkért. Add, hogy mindig a barátod lehessek. Taníts meg, hogy másokért éljek és téged el ne hagyjalak.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről

A tömeg már elvonult és a lárma elült. Jézus egy barátjával álltam ott mozdulatlan és néztem fel Megváltónk, fiam holttestére. Aztán két ember levette testét a keresztről és a karjaimba helyezték. Leírhatatlan fájdalom járta át lelkemet. Ugyanakkor örömet is éreztem. Fiam élete kegyetlen véget ért, de ez nekünk, embereknek életet hozott. Tudtam, hogy ennek így kellett történnie és magamban imádkoztam.

Uram, kínszenvedésed véget ért. Mégis én meghosszabbítom, amikor veled szemben a bűnt választom. Én is részese vagyok keresztre feszítésednek, ezért teljes szívemből esdeklek bocsánatodért. Segíts, hogy életem méltó legyen hozzád és édesanyádhoz.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik

Jézus testét a sírhelyhez vittük és ott magam helyeztem el. Közben magamban sirattam őt és örvendeztem érte. Még egyszer ránéztem szeretett fiamra, aztán mentem. A sírt bezárták és mielőtt végleg eljöttem, arra gondoltam, hogy ennek be kellett teljesülnie számodra… Csöndben, hittel fogok várni.

Igen, Uram, ennek így kellett történnie és egyedül azért, mert te szeretsz engem. Tőlem csak annyit kérsz, hogy igazi keresztény életet éljek. Sose mondtad, hogy az könnyű lesz. De erős leszek, hogy bűneimet leküzdjem és csak egyedül neked éljek felebarátaimon keresztül.

XV. állomás: Jézus feltámad

Fiam értünk felajánlott áldozatáért a legnagyobb hálával tartozhatom csak. Mégis leírhatatlan ürességet éreztem, amikor szeretett fiam nélkül kellett élnem. Két nap múltán azonban az az üresség hihetetlen boldogsággal töltődött meg – Jézus föltámadt! Megváltónk új életre nyitott utat. Ez az, aminek be kellett következnie, mert az ő kifogyhatatlan szeretete a legtöbbet adta nekünk. Örökké fogok örülni – de már nem némán, nem magamban…

Köszönöm neked, Megváltóm! Köszönöm a te végtelen szeretetedet, amely kiemel engem bűnösségemből. Megpróbálom életemet jobbá tenni. Segíts, hogy mindig emlékezzek a te szeretetedre! Mária, föltámadt Megváltónk édesanyja, taníts olyanná lennem, mint te, hogy mások iránti szeretetemmel viszonozzam az ő szeretetét!

Rövid keresztút (Ladocsi Gáspár püspök)

Pilátus halálra ítéli Jézust

Ártatlant ítéltek el! - Cinikus vagy/és fanatikus tett volt ez.

Jézus vállára veszi a keresztet

Aki a keresztet vállára vette, az előbb kiszolgáltatta önmagát.

Jézus először esik el a kereszttel

Az esendőségét elfogadó embert mond(hat)juk alázatosnak.

Jézus Szent Anyjával találkozik

Az anyák szenvedő szeretetébe költözik olykor az Isten.

Cirenei Simon segíti Jézusnak a keresztet hordozni

Erőszakot elkövetni a hatalom gyengeségének a jele; az erőszakot elviselni a hatalom erejének a jele.

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Az embertelenséggel dacolni az emberiesség egyértelmű bizonyítéka.

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Akit a gyűlölet egyszer a földre taszított, az tudja igazán a gyűlöletet magától eltaszítani.

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

Csak a szeretetből fakadó sajnálkozás nem megalázó.

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Aki tehetetlenségét elfogadja, az még nem biztos, hogy beletörődött a tehetetlenségbe.

Jézust megfosztják ruháitól

A lemeztelenített láttán a tiszta önmagát szégyelli, a tisztátalanból előtör a gyönyör.

Jézust a keresztre szegezik

A közöny, a tudatlanság és az elvakultság - ez a három szeg elegendő ahhoz, hogy egy életet keresztre szögezzenek.

Jézus meghal a kereszten

A halál egyetlen szó: MEGBOCSÁTOTTAM, amit elfogadni üdvösség, elutasítani kárhozat.

Jézus testét leveszik a keresztről

A hűséges gyávaság nem tévesztendő össze a gyáva hűséggel.

Jézus holttestét sírba teszik

Az igaz csak ideig-óráig meg- és lepecsételhető.