Apám küldött, hogy...

Engem apám sosem küldött sehová. Mindig ott voltam jó neki, ahol voltam. Ez elég nagyszerű dolog. Anyám gyakran elküldött gyerekként a szomszédba átvinni valamit, vagy a boltba. Legtöbbször ideges lettem, ha küldtek. Izgultam, hogy nem találok otthon senkit, hogy elfelejtem a néni vagy a bácsi nevét, mire odaérek, hogy nekem ront egy kutya, vagy hogy rosszkor érkezem. De igazán nem is ezektől féltem, hanem attól tartottam, hogy nem lesz meg a „küldetés”.

Vajon mit gondolhatott a Szentháromság, amikor elérkezett az idő, hogy eljöjjön Jézus az emberekhez? Alig várom, hogy odaérjek a mennyországba, és megtudjam ezt is. Ott minden titokról lehull a lepel. Addig is érdemes kérdéseken törni a fejünket.

Ki volt az a nagyszerű, aki a pásztoroknak angyali kórust küldött csupán azért, hogy felkeltse az érdeklődésüket a Megváltó iránt? És egyáltalán miért a pásztorok voltak a legméltóbbak és egyetlenek, akik hallhatták ezt a csodás zenekart? Én is hallani szeretném! Ti nem? Micsoda élmény lehetett!

Kinek volt az ötlete, hogy egy istállóban szülessen Jézus? Mondjuk nem lett volna fair, ha leszáll a mennyből, mint kész felnőtt ember, és azt mondja “Apám küldött, hogy…”, és jól kiosztott volna mindenkit. Pokolra küldhette volna a rosszakat egyből is (így csak kettőből fogja), és semmi kecmec. Megtehette volna. Bizony ám! De nem tette. Tudjátok miért? Én tudom.

Máriáról és Józsefről sosem lehetett hallani, hogy bárkinek is dicsekedtek vagy panaszkodtak volna, hogy az ő fiuk a Megváltó. Titkolták. Vajon mi járt a fejükben? Hogyan élték le Jézussal az egész életet ilyen titkos csendben? 30 évet. Mi volt ez alatt velük? Annyira izgi lesz, ha megtudom. Fényűzés, angyali kar, királyok, megvolt azért minden jó rendesen, de azt is jól tudjuk, hogy sok szemétség érte őket. Gyilkosok üldözték, pedig még csak épphogy megszületett, és végül csak egy ács lett, no meg az a kereszt ügy…. Pfff! És semmi panasz. Se az istálló miatt, se amiatt, hogy senki nem fogadta be őket. Komoly lehetett. Belegondoltatok? Hajléktalannak lenni. Józsefnek csomó rokona volt Betlehemben. Ezért volt biztos benne, hogy lesz szállásuk. De senki nem akarta őket befogadni, mert Heródes minden Dávid házából származó családot figyeltetett Betlehemben, és féltek, hogy bajuk esik Józsefék miatt.

Tudtátok, hogy Mária és József is elég tehetős családból származtak? Fogalmuk se volt, mi vár rájuk. Elég nagy gáz! Isten rád bízná a Fiát, te meg nem tudsz neki egy ágyat, egy szobát keríteni az egész Földön, hogy megszülethessen tisztességes emberi körülmények között.

Nem lehetett valami jó érzés. Ekkora pofonok! Mondhatnánk, hogy ez igazán nem volt szép Istentől. Tényleg így kellett ezt elintézni? Gondoltatok már erre? Pedig ő a legnagyobb szakértő. És ez volt a legjobb út. Így lehet velünk emberekkel szót érteni. Ajjaj, nagy bajban voltunk már akkor is!

És a napkeleti bölcsek, a királyok? Honnan tudták ilyen biztosan, hogy „Hoppá, ez az a csillag, indulás van!”? Mit terveztek? Nem volt ám repülő, meg internet. Se telefon, hogy „Na Gáspár, láttad? Találkozunk a jobb kanyarban egy hét múlva.” És amúgy mire számítottak? Elmentek Jeruzsálembe a királyhoz. Aztán amikor kiderült, merre van az arra, nem fordultak meg az ajtóban. Bementek abba az egyszerű istállóba, és imádtak egy

hétköznapi újszülöttet. Vagy mégsem volt hétköznapi? Biztos vagyok benne, hogy az atmoszféra rendkívüli lehetett Jézus valóságos közelségében már akkor is. Istálló, ide vagy oda. Isten az Isten!

Csomószor meglepett mindenkit. Mondhatni állandóan. Készülj! Figyelj! Rád is számít. Van egy csupa meglepetés terve csak neked, amelynek a vége a MINDIG KARÁCSONY!

dm